Június (3)
Pikó András új lakásrendeletet alkot
A Józsefvárosi Önkormányzat új lakásrendelet elfogadására készül, amelyet a rendeletalkotó szándéka szerint, és a törvényi előírásoknak megfelelően társadalmi egyeztetés előz meg.
Az egyeztetési folyamat két részből áll. Első körben szakmai szervezetek és szakértők véleményezhették a rendeletalkotást előkészítő koncepciót, most pedig széleskörű társadalmi véleményezésre kerül sor e hó végéig - olvasható a kerület honlapján.
Aligha kétséges, hogy a tervet a Parlament legutóbbi lakástörvény-módosítása ihlette,
amelynek végső változatát Pikó András,
Józsefváros polgármestere
az ellenzék sikereként könyvelte el.
Pikó majd a választói számára megválaszolja azt a kérdést, hogy mennyiben tekinthető sikernek az, ha a polgármesteri tiltakozások hatására az eredeti törvényjavaslat, amely az ország egészére – így a józsefvárosi bérlakásban élőkre is – vonatkozott, addig a végső, kiharcolt változat szerint már csupán az első kerületiek, és még néhány műemléki lakásban élő bérlők élhetnek a kedvezményes lakásvásárlás lehetőségével, a józsefvárosiak pedig üvegen keresztül nyalogatják a mézet.
Nézzük inkább a politikai vita lényegét: amíg a kormánypárt a lakástulajdont preferálja, addig a megszólaló ellenzéki politikusok a bérlakás-állomány bővítése mellett érvelnek.
Lássuk az elmúlt harminc év gyakorlatát: a rendszerváltáskor az önkormányzatoknak ingyenesen átadott, mintegy 700 ezer bérlakásból mostanra alig több, mint százezer maradt.
600 ezer lakást megvásároltak a bérlőik.
Megvásárolták, mert az önkormányzatok eladták ezeket. Ez idő alatt hány polgármester, hány szakpolitikus emelte fel a szavát a lakásállomány csökkenése miatt? Hányan aggódtak a szociális lakhatás biztosításáért? Hányan féltették a bérleményüket megvásárló polgárokat a lakásmaffiától? Hányan aggódtak az önkormányzati vagyon elherdálása miatt? Hány bérlakást építettek, vagy újítottak fel az önkormányzatok? Közöttük például a 2019 óta ellenzéki irányítású kerületek?
Más megközelítésből:
milyen gazdái voltak az önkormányzatok
a rájuk bízott lakásvagyonnak?
Köztudomású, hogy a hazai lakásállomány leginkább elhanyagolt részét azok a lakások képezik, amelyek az önkormányzatok tulajdonában vannak, szemben a magántulajdonú lakásokkal.
Az is ismert, hogy az önkormányzatok több ezer olyan rossz állapotú lakást tulajdonolnak, amelyek még szükséglakásnak sem alkalmasak. E lakások felújítására az önkormányzatoknak esélyük sincs, miközben a lakásra várók több éves várakozásra vannak ítélve.
A bérlők által lakott lakások sincsenek sokkal jobb állapotban, mert amíg a bérleti szerződésekben a karbantartást, korszerűsítést a lakókra hárítják az önkormányzatok, addig az erre esetleg vállalkozó lakók sem jelzálogkölcsönt, sem államilag támogatott pályázati pénzeket nem tudnak igénybe venni, mert a bérlemény nem tulajdon, azt a bérlő semmilyen módon nem használhatja hitel, vagy támogatás fedezeteként. Így viszont minden ilyen forrástól és állami támogatástól elesnek, szemben a lakástulajdonnal rendelkezőkkel. Ismert, hogy az elmúlt években és jelenleg is hány fűtéskorszerűsítési-, napelem telepítési és lakás-felújítási állami pályázat futott/fut ma is. Ezeket a bérlakásban élők csak irigykedve figyelik,
de nem részesülhetnek egyikből sem.
Mindezek alapján mennyire felelős az a várospolitikusoktól hangoztatott álláspont, miszerint a tulajdonjoggal szemben a bérleti megoldást tartják megfelelőnek? Hogyan fognak pénzügyi forrásokat biztosítani a bérlőktől „megvédett” lakásállomány felújításához, ne adj Isten, bővítéséhez?
Józsefváros születendő rendelete tudja-e majd kezelni azt, hogy a jelenlegi bérlők miképp jutottak a bérleményükhöz? Szüleiktől, nagyszüleiktől „örökölték” ezt a bérleti jogot, vagy más módon, például saját tulajdonú ingatlanért cserébe költözhettek be? Lesznek-e az új rendeletben olyan átmeneti intézkedések, amelyek figyelembe veszik, hogy e bérlők a korábbi önkormányzati rendeletek ismeretében költöztek a lakásaikba, vagy ezeket a szerzett jogaikat figyelmen kívül hagyják?
A Böröcz-féle lakástörvény módosítása az első kerületiekre vonatkozóan kitért erre a problémára.
Az ország más önkormányzatainak polgárai
részesülnek-e ugyanebben a méltányos elbánásban?
Vagy ők másodrendű állampolgárok?
Jövőre választás lesz. El fog dőlni, hogy a választók a lakástulajdont támogató, jelenlegi kormány mandátumát szándékoznak megerősíteni, vagy inkább az ellenzéket segítik a hatalomba. Ha ez utóbbi történik, akkor a megalakuló új kormánynak majd lesz lehetősége a bérlakás-programjához költségvetési forrásokat biztosítani, de mennyire felelősségteljes ez előtt a választás előtt rendeletbe foglalni egy olyan lakáspolitikai koncepciót, amelyhez nem állnak rendelkezésre a források?
Szükségszerű-e, hogy egy politikai vitának az átlagemberek legyenek az áldozatai?
Budapest, 2021. június 20.
Megjelent "Lakáskeringő" címmel a mixonline.hu oldalon
Zelei Béla
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Június (2)
Palotás János és a privatizáció
Néhány hete értesültem először arról, hogy Palotás János, a rendszerváltás első éveinek egyik legnépszerűbb politikusa visszatér a politikába. Egy mai FB posztja kapcsán már elmondtam, hogy ennek kifejezetten örülök.
Szintén ma elolvashattam Palotás János véleményét a jelenleg folyó vitáról, ami a lakástörvény módosításáról szól. Mivel álláspontja döntően a már ismert ellenzéki véleményekkel cseng össze, ezt nem részletezem, viszont eszembe jutott, hogy vajon hogyan vélekedett a harminc évvel fiatalabb politikus a privatizációról.
Aki esetleg még nem követte a parlamenti vitákat abban az időben azok számára egy rövid szlogennel érzékeltetem az akkori politikai közhangulatot: „az állam a legrosszabb gazda”.
Az országyűlési jegyzőkönyv szerint Palotás János 1992. március 30-n a privatizációról szóló vitában a következő hasonlattal élt:
„(…) ha a példát nem idevalónak tartják, kérem elnézésüket, de hát nem bántó –, mint egy nagymamaeffektusnak; olyannak, amikor a házunk teli van limlommal, vagy olyan dologgal, amivel már nem bírom a lakást tovább fenntartani, a családnak ráadásul adósságai is vannak: hívom az ószerest, mert kézenfekvő, hogy adjam el ebből azt, ami hasznosítható, jön az ószeres, még vásárolna is, még értéket is kínálna neki; csak amikor rámutat, hogy ezt veszem meg, akkor a nagymama megnézi és azt mondja, hogy pont ezt, hát a kisunokám ebben ment először óvodába. Hát miért pont ezt akarod? Ezt ne adjuk el! Ha valami mást nézett meg, akkor: hát pont ez volt a kedvenc rádiója a nagypapának, amit hallgatott.”
Nos, tisztában vagyok azzal, hogy az önkormányzati lakások eladása és az állami vállalatok értékesítése között nem lehet egyenlőséget tenni, azt viszont állítom, hogy az önkormányzatok az elmúlt 30 évben semmivel sem voltak jobb gazdái – és most sem azok -, mint az állam volt a rendszerváltáskor.
Aki a parlamenti hozzászólás egészét szeretné elolvasni, katt ide
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Június (1)
Mégis van ilyen állat
Kérdés, hogy meddig marad
“Sokkal tisztább helyzet a tulajdon, így egy alapelvi támogatásunkról tudjuk a képviselőt biztosítani. Mi általánosságban az elmúlt években következetes kormánypolitika referencia alapjául a tulajdont támogattuk a bérlettel szemben. Szerintem ez általánosságban is helyes - jelentette ki Gulyás Gergely, aki szerint a magyar jogrendszer >állatorvosi lova< a határozatlan ideig tartó bérleti jogviszony, ami eladható és örökíthető." – tudósított az atv.hu a mai kormányinfón elhangzottakról.
Gulyás Gergely szerint a határozatlan ideig tartó bérleti jogviszony a magyar jogrendszer állatorvosi lova. Szerénységem egy tavaly decemberi blog bejegyzésben – amelyet a mixonline.hu is közölt -, azt találtam írni, hogy "Ilyen állat pedig nincs!”
A magyar jogrendszer 30 éves állatorvosi lova a Fideszes Böröcz László képviselői egyéni indítványa miatt került napirendre. (A törvényjavaslatról és az azt taglaló vitáról videoblogom 8. és 9. epizódjában beszéltem.)
Az erről szóló parlamenti vitában vissza-visszatérően első kerületi problémaként kezelték az ügyet, és akkor a beterjesztő képviselő is hajlott arra, hogy az írásban még országos megoldást jelentő törvényjavaslat hatályát leszűkítik a zömében a Várban lévő műemléki önkormányzati lakásokra.
Gulyás Gergely mai nyilatkozata továbbra is lebegteti az országos megoldást valamilyen, közelebbről meg nem határozott formában.
https://mixonline.hu/Cikk.aspx?id=181908
2021. június 3.
* * * * * * * * * * * * * * * * *
Május
Síszünet - a youtube-ra mentem
2019. január
Miért jobb egy bérlakás, mint egy öröklakás?
2019. március (1)
Van-e igény bérlakásokra?
2019. március (3)
Lakásfelújítás – miből?
2019. március (4)
Ingatlanpiaci tanácsadó testület – a teljesség igénye nélkül
2019. október
Visszatér-e a lakáscsere osztály?
2020. június
Önkormányzati lakások
Vagyongazdálkodás, vagy szociális ügy?
2020 szeptember (2)
Bayer Zsolt lakásügye
avagy az ingatlanpiac két százalékos problémája
2020. december (1)
Hogyan lesz egy lakásból három.docx (15026)
2020. december (2)
Ilyen állat pedig nincs
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Március
Emellek is, meg nem is!
A kormány számos intézkedése közepette megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy a pandémia idején lakbért emeljenek. Újpesten megtalálták a megoldást: mintegy harminc százalékkal emelték a "közös költség"-et és a "különszolgáltatási díj"-at. Ezen felül még havonta ezer forintot számláznak "adminisztrációs díj"-ként.
Na, ugye, hogy nem emelünk bérleti díjat?!
Az önkormányzat a lakásállomány kezelésével a száz százalékos tulajdonában álló UV Zrt-t bízta meg. E cég vezérigazgató-helyettese terjedelmes levélben közölte az áremlést. Hogy a döntést házon belül hozták, azt meglehetősen szemérmesen fogalmazza: "a tulajdonosi képviselője határozatot hozott...”. Hogy ez a határozat hol olvasható, arról nem szól a fáma.
Újpest Önkormányzata hivatalos közleményei között mindenesetre nem szerepel.
A bérlők nem nagyon tudnak arról sem, hogy mire gondol a költő amikor arról beszél: "az UV Zrt az elmúlt évek során igen sok javítást, karbantartást valósított meg az önök érdekében…” Ezeknek a munkálatoknak feltehetően a társasházban kellett zajlaniuk, ha már a közös költség emelését ezzel indokolják, ámde a bérlők többsége ilyen munkálatokról nemigen tud. Ráadásul, közös költséget eddig is fizettek a bérlők. Feltehetően a felsorolt feladatok elvégzésére.
Így folytatódik a levél: „… a világjárvány okozta kiadások a mi pénzügyi helyzetünket is kedvezőtlenül érintették, ezért kénytelenek vagyunk ezen kiadásokat a 2020. évi tényadatok alapján 2021-re betervezni az önök közös költségébe, illetve különszolgáltatási díjába…”
A tényekről annyit, hogy a 2020. évi „tényadatokat” a bérlőknek nem mutatta be az UV Zrt.
a társasházakra vonatkozóan; 2021-re a bérlők nem kaptak a társasházra vonatkozó költségvetést, amely a várható munkálatok költségeinek, illetve a várható szolgáltatói díjak emelkedésével alátámasztaná a közös költség, illetve a különszolgáltatások díjának emelkedését. Az UV Zrt a korábbi években sem mutatott be a társasházakra vonatkozóan sem költségvetési tervet, sem évvégi elszámolást.
A vezig. h. levelében felsorolt „szokásos költségek” túlnyomó többsége a társasházakban fel sem merül. Nincs takarítás a közös területeken, illetve azt a bérlők végzik, nincs az ingatlan előtti járdán hóeltakarítás, jégmentesítés, illetve ezt is a bérlők végzik.
„Nem egy esetben előtakarékossággal is igyekszünk a tervezett karbantartásokat elvégezni”. Nem volt, és jelenleg sincs ilyen előtakarékosság az általam ismert társasház esetében, erre javaslat, kezdeményezés sem történt.
A levél egy hosszú bekezdésben folytatja az áremelés okait: „Külön kell említenünk a karbantartási költségeket…”- ennek a bekezdésnek a felsorolása
olyan költségeket tartalmaz, amelyek az ingatlan tulajdonosát terhelik.
Az önkormányzati bérlakások bérlői nem rendelkeznek tulajdonjoggal, így ezen költségek bérlőkre hárítása enyhén szólva is aggályos.
„Az idei évre aktualizáltuk a ház biztosítását is…”
A feltehetően meglévő biztosítási kötvényről a lakók semmilyen tájékoztatást nem kaptak. Megkockáztatom: a létezéséről sem tudnak. Így a lakásbiztosítások megkötésekor nem tudják elkerülni a ház biztosításának, illetve a lakások biztosításainak átfedései miatt esetlegesen előforduló kétszeresen megfizetett költségeket.
A levél következő négy pontjából egyértelműen kiderül, hogy az UV Zrt. az általa kezelt bérlakás-állományt egységesen kezeli és a költségeket úgy teríti szét valamennyi társasházra, hogy ezeket a költségeket nem bontja le a tényleges felhasználási helyre/társasházra.
Így az elhanyagolt házak lakói fizetik a karbantartott, több figyelmet kapó házak költségeit.
A közös költségek és a különszolgáltatási díjak ez év áprilisától való emelésére láthatóan nem a tényleges költségemelkedés miatt kerül sor, hanem ezzel kerüli meg az Önkormányzat – a képviseletében eljáró UV Zrt-n keresztül – a kormány által hozott bérleti díj-stopot.
A különszolgáltatási díj eddig hozzávetőleg 157 Ft/nm volt, áprilistól 207 Ft/nm az emelés több, mint harminc százalékos.
A közös költséget az UV Zrt. korábban beépítette a bérleti díjba, a számlán csak bérleti díjat tüntet fel, így az emelés mértékét csak becsülni lehet, de feltételezhetően az is a fentihez hasonló mértékű. Egy átlagos, 50 nm-es lakás esetében a közös költség áprilistól 11 550 Ft lesz. Ez hozzávetőleg annyi, mint egy valódi, tulajdonosok által üzemeltetett társasházban fizetendő közös költség.
A különbség: a valódi társasházakban nincs a közös költségen felül felszámítva sem „külön szolgáltatási díj”, sem „adminisztrációs díj”, ami az UV Zrt-nél 1000 Ft/hó. A valódi társasházakban lakók döntenek a költségvetésről és év végén precíz elszámolást kapnak, módjuk van figyelemmel kísérni, hogy a kifizetett munkadíjak és szolgáltatások mögött van-e tényleges teljesítés?
Amennyiben összeadjuk az UV Zrt által felszámított költségeket, akkor az (231 Ft + 207 Ft) egy 50 nm-es lakás esetében 21 900 Ft + 1000 Ft = 22 900 Ft.
Ez lényegesen meghaladja a piaci alapon működő társasházakban szokásos közös költségek mértékét, sokkal szerényebb szolgáltatás mellett.
Még szerencse, hogy a bérleti díj változatlan marad.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Január (2)
Csapataink harcban állnak
Déri Tibor, újpest polgármestere az idei esztendőt a pénzügyi háború évének nyilvánította és ezt a polgármesteri hivatal szomszédságában mindjárt három óriásplakáton is kinyilvánította. A harc az önkormányzat(ok) és a kormány között zajlik. A hadüzenet gyökerei a 2019-es önkormányzati választásokig nyúlnak vissza, az első puskalövések a parkolási bevételek megnyirbálásával, majd az önkormányzati adók egy részének elvonásával dördültek. Az iparűzési adó megnyirbálásakor több városvezető csődveszélyt emlegetett.
Az viszont továbbra is kérdés, hogy amennyiben valóban csődveszély van kilátásban, akkor a tisztelt városvezetők a jogos tiltakozáson túl tettek-e egyebet a súlyos helyzet mérséklésére. Vagy csak küzdenek és visítoznak, mint ama bizonyos malac a jégen.
Emlékeztetnék: nem is olyan régen Orbán Viktor csínbe ment az Európai Unióval. A vita kezdetén kétesélyes volt, hogy Magyarország a jövő évtől élvezheti-e az EU anyagi támogatását a korábban tervezett mértékben? A sajtó bőségesen elemezte a kilátásokat. Mit tett eközben a kormány?
„…összesen 2,5 milliárd euró értékben bocsátott ki 10 és 30 éves futamidejű devizakötvényeket a Magyar Állam nevében az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK).” (kormány.hu)
A 2021-es pénzügyi háborút valószínűleg Újpesten sem kalasnyikovokkal képzelik. Az elmúlt hónapokban nyilatkozatháború zajlott. Ez teljesedett ki mostanra az újpesti óriásplakát-kampánnyal, ahol már a lakosság mozgósítása is elkezdődött: „Védjük meg együtt Újpestet!”
Az óriásplakát műfaja hosszabb esszék közreadását nem teszi lehetővé. A jelszavak mögötti gondolat kifejtésére a kerületi újság áll rendelkezésre. Ott a polgármester úr kifejti, hogy az idén mintegy három milliárd forinttal lesz rövidebb az önkormányzat büdzséje, de hogy ezt miképp próbálják kezelni, arra a kolumnás összeállításból mindössze annyira futja, hogy a gazdasági alpolgármester, Trippon Norbert kijelenti: „takarékosabban kell gazdálkodni”.
Újpest az ezredfordulón úttörő szerepet vállalt a forráshiány menedzselésében. 2000-ben elsők között bocsátott ki önkormányzati kötvényt, majd 2011-ben, a 2009-es pénzügyi válság okozta elhúzódó gazdasági nehézségek miatt nagyobb léptékben ismét meglépte a forrásbevonásnak ezt a módját.
Most erre semmi nem utal, de emlékeztetnék: 2011-ben is néhány nap alatt szembesültek az önkormányzati testület tagjai, hogy egy öt milliárd forintos kötelezettségvállalásról kell dönteniük. Wintermantel Zsolt, akkori polgármester rendkívüli testületi ülést hívott össze és ahogy akkor Szalma Botond képviselő szóvá is tette, ama bizonyos keddi ülés anyagát az előző hét utolsó napjaiban kapták kézhez a testület tagjai. Rajta kívül több képviselő is aggályainak adott hangot, nem is annyira magával a kötvénykibocsátással kapcsolatban, mint a viharos gyorsaságú döntéshozatali kényszer miatt. Egy akkori ellenzékben lévő képviselőnek arra a kérdésére, hogy az újpestiek jegyezhetnek-e majd kötvényt, szinte semmi reakció nem volt.
Mivel a polgármester mögött stabil Fideszes többség állt 2011-ben, a vita ellenére a javaslat csont nélkül átment.
Most hasonló a helyzet pepitában, az ellenzéki pártok vannak kényelmes többségben a testületben. Így lehetséges, hogy a jelenlegi városvezetők sem tartják fontosnak megkérdezni az újpestieket, hogy ők akarják-e -, és ha igen, miképp -, kivenni részüket a pénzügyi háborúból?
Zelei Béla
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Január (1)
Blekdzsek
19-re alsót?
Nem! Húszra egyet húztunk!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
December (3)
Malac a jégen
Ha néhanapján összefutok vállalkozó ismerősömmel, a „Mi újság, hogy vagy?” kérdésre rendszerint a válasza: „Küzdünk, mint malac a jégen”. A piaci körülmények között élő vezető megszokta, hogy jogszabályok jönnek, jogszabályok mennek, a gazdaságpolitika hol erre, hol arra fordul, de a vállalkozásnak valahogy mennie kell. Alkalmazkodni kell az éppen aktuális helyzethez, ha nem akarja lehúzni a rolót.
Mindez arról jut eszembe, ahogy a polgármesterek reagálnak a kormány megszorító intézkedéseire. Amikor Parragh László néhány hete belengette az iparűzési adó megszüntetésének lehetőségét, a polgármesterek tiltakozása talán még a vártnál is egyöntetűbb volt, hiszen nem csak az ellenzéki várospolitikusok szólaltak fel, hanem akadt kormánypárti ellenvélemény is. Azóta – mint ismert -, „csak” egy mérsékeltebb elvonás sújtja a helyi költségvetéseket, de több nyilatkozat szerint a városok csődje több helyen még így is kísért.
A tiltakozás, úgy tűnik, legalább részben elérte célját, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem ez volt az eredeti forgatókönyv. (Mint a viccben: „Zsan, szerezzen örömet a macskának!”)
A kérdés inkább az, hogy amennyiben valóban csődveszély van kilátásban, akkor a tisztelt városvezetők a jogos tiltakozáson túl tettek-e egyebet a súlyos helyzet mérséklésére.
Emlékeztetnék: nem is olyan régen Orbán Viktor csinbe ment az Európai Unióval. A vita kezdetén kétesélyes volt, hogy Magyarország a jövő évtől élvezheti-e az EU anyagi támogatását a korábban tervezett mértékben? A sajtó bőségesen elemezte a kilátásokat. Mit tett eközben a kormány?
„…összesen 2,5 milliárd euró értékben bocsátott ki 10 és 30 éves futamidejű devizakötvényeket a Magyar Állam nevében az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK).” (kormány.hu)
Ha valaki tud hasonló előkészületről bármely önkormányzat részéről, kérem, tudassa. Akár egy kötvénykibocsátás, akár egy hosszú lejáratú hitel felvételének lehetőségét vizsgálják-e a városvezetők környezetében lévő szakértők?
Vagy elegendő a tiltakozás?
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
December (2)
Bérleti jog: ilyen állat pedig nincs
Van a hazai ingatlanpiacnak egy olyan örökölt és harminc éve cipelt torzszülöttje, amiről a nemzetközi kitekintéssel bíró ingatlanszakértők azt mondják, sehol máshol nem létezik: a bérleti jog.
A rendszerváltáskor a tanácsi lakások önkormányzati lakásokká léptek elő, amikor az állam térítés nélkül az önkormányzatok tulajdonába adta a bérlakásokat.
A bérleti jognak piaci értéke van, ugyanakkor eladni kizárólag az önkormányzatnak lehet – törvényesen. Azzal viszont, hogy a törvények megengedik ezeknek a lakásoknak a cseréjét a szabad piacon, a bérleti jog, mint érték, értelmet nyer. Ha ugyanis a szabad piacon – szintén törvényesen -, saját tulajdonú lakásra cseréli a bérlő a lakását, rögtön kézzelfogható, készpénzre váltható vagyonelemhez jut. Ezeknél a cseréknél a bérleti jog árazásának évtizedek óta kialakult gyakorlata van: egy hasonló adottságú, azonos lokációjú öröklakás felét éri a bérleti jog. Ezt a piaci gyakorlatban kialakult árazást követik azok az önkormányzatok is, amelyek élnek a bérleti jog visszavásárlásával, ők is 50%-ig terjedő mértékben hajlandóak fizetni.
Természetesen az önkormányzati lakáscserék bonyolítását és jóváhagyását az önkormányzatok helyi rendeletekben szabályozzák és minden ilyen esetben lakásosztályi ügyintézéssel, önkormányzati testület-, vagy a testület mellett működő bizottság jóváhagyásával történnek.
Tehát a bérleti jog mégis csak saját tulajdonú lakásra, vagy akár ezt követően pénzre váltható, törvényesen.
Így tehát meglehetősen felemás a szabályozás: a bérlő a piacon létező árazással lakásra cserélheti a bérleti jogot, de eladni csak az önkormányzatnak lehet – ha ott van erre fogadókészség.
A bérleti jog más ellentmondást is hordoz. A lakás karbantartása, korszerűsítése a bérlő feladata, de nem élhet sem jelzálogkölcsön igénybevételével, sem az állampolgároknak nyújtott, lakhatással kapcsolatos kedvezményes, vagy vissza nem térítendő támogatások nagy többségével. Ezek a támogatások ugyanis tulajdonjoghoz kötöttek, a bérlakásra nem lehet bejegyeztetni semmilyen terhet. Az már csak egy érdekes mellékszál, hogy vannak bérlakást keresők, akik éppen emiatt preferálják ezt a csődvédelemmel felérő lakhatást. Az önkormányzatok pedig elkeseredett harcot folytatnak a szolgáltatók felé tartozó, vagy éppen a bérleti díjjal elmaradó bérlőikkel.
Tanácstalanság és tétovaság látható e harminc éves ellentmondás, a bérleti jog körül. Az ingatlanszakértők időnként elmondják, hogy ilyen állat pedig nincs, de a szabályozás mozdulatlan.
Pedig ahogy a rendszerváltáskor egy tollvonással az önkormányzatoknak adták a lakások tulajdonjogát, több előrelátással rengeteg problémát megelőzhettek volna. A valós helyzetet tükröző módon a lakások tulajdonjogának felét az önkormányzatoknak, másik ötven százalékát pedig a bérlőnek kellett volna juttatni.
Ha igaz, hogy a jogszabályok követik a kialakult gyakorlatot, akkor harminc év után talán nem lenne elkapkodott megszüntetni ezt az anomáliát.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
December (1)
Hogyan lesz egy lakásból három?
Javaslat az újpesti önkormányzatnak
Ehavi blogbejegyzésemet a Mix Magazin foglalta írásba:
(A teljes cikk itt olvasható)
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Szeptember (2)
Bayer Zsolt lakásügye
avagy, az ingatlanpiac két százalékos problémája
Az önkormányzati lakások száma a rendszerváltást követően drasztikusan lecsökkent, mert a rendszerváltáskor az addig állami tulajdonban lévő bérlakásállományt az önkormányzatok kapták meg, térítésmentesen; majd e lakásokra az önkormányzatok rendkívül kedvezményes kondíciókat kínálva, megvételre felajánlották azokat a bérlők részére, megvásárlásra.
A kedvezmények több elemből álltak: kedvezményes ár; kamatmentes hitel; egyösszegű vásárlás esetén további jelentős árengedmény; kárpótlási jegyes fizetési lehetőség. A legtöbben éltek is ezzel.
Így az önkormányzati lakások aránya a rendszerváltás előtti, kilencven százalék körüli mértékről mostanra két százalék körülire csökkent. Ezzel párhuzamosan az önkormányzati lakások ügye egyre inkább kikerült az érdelődés középpontjából, egy Bayer-ügyre volt ahhoz szükség, hogy a sajtó elővegye. Minthogy azonban országosan csak a - meglehetősen elavult - lakástörvény szabályozza ezt a területet, plusz helyileg a települési - Budapesten a kerületi - önkormányzatok egymástól eltérő rendeletei, így nem csoda, hogy óriási a zűrzavar.
Ha van/lesz haszna a Bayer-ügynek, akkor az, hogy a jogalkotás utána megy a gyakorlatnak; nem hozva hátrányos helyzetbe a jelenlegi bérlőket és egységesebb keretek közé tereli a önkormányzatok lakásgazdálkodási gyakorlatát, elősegítve a bérlők részére a lakásmobilitást.
Az, hogy BayerZsolt első kerületi problémaként tálalja a lakásügyét, még érthető, hisz ő ott érdekelt. Az már kevésbé, hogy a sajtó sem hajlandó az első kerületen túl tekinteni. Pedig az az anomália, hogy az önkormányzati bérleti jognak egy csere esetén van egy stabil, piac által beárazott értéke, így például öröklakásra, családi házra is elcserélhető értékegyeztetéssel, törvényesen(!), viszont eladni csak az önkormányzatnak lehet, ha lehet. Ez függ az önkormányzatok erre vonatkozó -mindenhol másfajta -rendeleteitől, hajlandóságától és nem utolsó sorban anyagi helyzetétől.
Talán most, a Bayer-ügy nyomán a jogalkotók is felfigyelnek erre a problémára, mert a két százalék ugyan nem sok, de ha számszerűsítjük, sok ezer családot érint a jelenlegi jogbizonytalanság.
A Bayer-ügy sajtója:
https://24.hu/belfold/2020/09/10/bayer-zsolt-fidesz-budai-var-onkormanyzati-lakas-torvenytelenseg/
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Szeptember
Home office vidékről?
Három éve tettem fel először a kérdést, hogy a távmunkások miért nem költöznek olyan vidéki falvakba, ahol egy városi - pláne fővárosi - lakás árának töredékéért vásárolhatnának családi házat. Később, a falusi CSOK bevezetése méginkább kedvezőbbé tette ezt a megoldást. Idén pedig a korona vírus miatt előtérbe került home office térnyerése tette még aktuálisabbá a témát.
Ha érdekel, hogyan gondolom, lapozz vissza a 2017. áprilisi és júliusi bejegyzésemhez, majd olvasd el az Alapblog minapi bejegyzését is itt.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Július
Egy különös évforduló
Jövőre jön az amnesztia?
Ma 29 éve, 1991. július 11-jén hatályba lépett az első kárpótlási törvény (1991. évi XXV. törvény), amely létrehozta a “kárpótlási jegy” nevű értékpapírt.
Utoljára 2006-ban adott lehetőséget az állam a jegytulajdonosoknak a kárpótlási jegyeik felhasználására. Pár éve egy egyéni befektető pert indított az állam ellen a jegyek felhasználási lehetőségének elszabotálása miatt. A bíró megállapította, hogy az államot nem lehet kötelezni privatizációra, (a jegyek felhasználásának biztosítására), de ha privatizál, lehetőséget kell adni a jegyek felhasználására.
Az MNV folyamatosan értékesít állami vagyonelemeket ezen az aukciós portálon: https://e-arveres.mnv.hu/
De kizárólag készpénzért, jeggyel nem lehet itt sem fizetni. A bíróság álláspontjára fittyet hány az MNV. Jövőre, a 30. évfordulón talán amnesztiát kapnak a kárpótoltak és az állam helyt áll a három évtizedes, vele szemben fennálló követelésekért.
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége honlapján időrendben a kárpótlási jegy története 1991-től, 2006-ig: https://tebesz.hu/karpotlasi-jegy-ugy/
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Június
Önkormányzati lakások
Vagyongazdálkodás, vagy szociális ügy?
A rendszerváltáskor az addig állami tulajdonban lévő bérlakások tulajdonjogát az önkormányzatok, a fővárosban a kerületi önkormányzatok kapták meg. A rendszerváltás idején ilyen módon jutottak az önkormányzatok egy jelentős vagyonhoz, és hogy az állampolgárok is a folyamat nyertesei lehessenek, lehetővé tették a bérlők számára rendkívül kedvezményes áron, hosszú távú kamatmentes részletre, vagy további kedvezmény fejében készpénzért megvásárolni bérleményüket.
A lakásügyek szabályozása két szinten történik. Az önkormányzati lakásokra is vonatkozik több tekintetben a társasházi törvény, ugyanakkor a lakások kiutalásának módját, cseréjének feltételeit, valamint a megvásárlás mikéntjét az önkormányzatok szabályozzák rendeleteikben.
Fontos, hogy amíg a lakásgazdálkodás önkormányzati feladattá vált, addig a költségvetés erre a kötelező feladatra nem biztosít normatív támogatást. A lakások fenntartását, üzemeltetését az önkormányzatoknak saját forrásaikból kell kigazdálkodni. Az így felmerülő költségeknek csak egy részét fedezik a piacinál kedvezőbb szintű bérleti díjak. Emiatt az önkormányzatok – különböző mértékben -, de rendszerint továbbra is éltek, élnek a bérlakások eladásával.
Az önkormányzati bérlakás-állományról két dolog biztosan elmondható: egyrészt, a rendszerváltás óta jelentősen csökkent a lakásszám, továbbá, hogy az önkormányzati bérlakások többsége rendkívül lelakott, kevéssé karbantartott, mint az öröklakások.
Ennek az az oka, hogy a lakáson belüli felújításokat a bérlőnek saját pénzén kell elvégezni, ehhez az önkormányzatok rendkívül ritkán és nehézkesen járulnak hozzá. A bérlő azzal a dilemmával áll szemben, hogy százezreket, nem ritkán milliókat érdemes-e ráköltenie egy olyan ingatlanra, ami nem az övé. Az már csak egy apró adalék ehhez, hogy a nemrégiben megszüntetett lakástakarékpénztári megtakarításokat ugyan az önkormányzati lakások bérlői is felhasználhatták, ilyen módon élve az ehhez járó állami támogatással, de az ltp-k nyújtotta szintén kedvezményes hitellel már nem élhettek, mert nem ők a lakás tulajdonosai, jelzálog nem tehető az önkormányzati lakásra. Emiatt egy esetleges felújításra más, piaci alapú jelzáloghitel sem vehető fel.
A mindenkori kormányok is elfeledkeztek az önkormányzati lakások bérlőiről. Amíg a rendszerváltás után még volt a Pénzügyminisztériumban lakáspolitikai főosztály, addig ma már ilyen nincs, igaz, egy ideig Pénzügyminisztériumunk sem volt.
Amíg a rendszerváltás utáni években még léteztek a kormánynak úgynevezett „lakáspolitikai irányelvei”, ma már ilyen dolgozatot sem érdemes keresni. A FIDESZ lakáspolitikája a lakástámogatások – sokak által vitatott igazságosságú – rendszeréből áll. A közelmúltban a Magyar Nemzeti Bank égisze alatt létrejött egy Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület (LITT), de erről már a megalakulásakor az összetétel alapján megállapítható volt, hogy ez egy lobbi-szervezet valójában. Az azóta eltelt időszak sem cáfolta meg ezt a vélelmet. Kizárólag a bérlakásépítéshez megszerezhető állami támogatásokat és a piaci alapú, profitorientált lakás bérbeadást célozzák a testület javaslatai, megállapításai. Az önkormányzati lakásállománnyal való hatékony gazdálkodás kérdéseire nem keresnek válaszokat, a testület vezetőjének véleménye szerint ez szociális kérdés.
(2019. márciusi bejegyzésemben részletesen írtam erről.)
Az alapprobléma: az önkormányzati lakásgazdálkodást szociális kérdésként, vagy vagyongazdálkodási feladatként kell-e kezelni?
Az önkormányzatok nehezen igazodnak el ebben a problémában. Választások előtt jószerével minden polgármester-jelölt a bérlakás állomány növelését ígéri. Később, amikor pénzügyi problémáik adódnak, már nem zárkóznak el az eladástól. Két választás között volt olyan kerületi polgármester, aki valamennyi önkormányzati bérlakás eladását tervezte, noha ennek a nagy nyilvánosság előtt nem adott hangot, a választásokhoz közeledve pedig elismerte, hogy vezetőtársai meggyőzték arról, hogy ez a terv most nem aktuális, de hosszú távon továbbra sem mond le erről.
A baj az, hogy a politikusi nyilatkozatokat majdnem mindig a haszonszerzés vezérli, nem szakmai szempontok.
Pedig vannak racionális érvek a bérlakásépítés mellett, ugyanakkor ésszerű egyes esetekben az eladás mellett dönteni.
Az építés mellett forráshiány miatt csak nagyon kevés önkormányzat tud kiállni. Javarészt akkor nyílik erre lehetőség, ha valamifajta pályázati pénzzel tudják megtoldani a saját büdzsét.
Az eladás is lehet indokolt, például olyan társasházban, ahol már zömében saját tulajdonú öröklakások vannak, és csak néhány önkormányzati tulajdonú. Itt nem tudja az önkormányzat hatékonyan ellátni a tulajdonnal járó feladatait és ésszerű eladni ezeket a lakásokat. Akkor is érdemes lehet eladni egy bérleményt, ha annak felújítása valami miatt az önkormányzatra hárul – pl. meghal a bérlő -, de nincs forrás, kapacitás a felújításra. A fővárosi kerületek óvakodnak kiadni azokat az adatokat, amiből kiderülhet, hogy hány olyan lakásuk áll üresen, amit fel kellene újítani, de nincs rá pénze. Ugyanakkor minden önkormányzatnál több éves várólistákon vannak a lakást igénylők.
A megoldás az lehetne, ha az önkormányzatok összeegyeztetnék a szociális szempontokat és a vagyongazdálkodási ésszerűségeket.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Február
Egy FB hirdetés margójára
Költözz (vissza) az EU-ba - ezzel a címmel indítottam négy évvel ezelőtt, néhány nappal a Brexit referendum eredményének kihirdetése után az első FB hirdetési kampányomat.
Ha jól emlékszem, akkor kb tízezer forintot szántam erre, „egy próbát megér” jeligére. Semmilyen reakciót nem sikerült akkor kiváltanom, illetve…
Csorba Dani a blogjában „Réspiacot keres …” címmel lökött egyet a sehol máshol nem reklámozott honlapom látogatottságán – ezúttal is köszönet érte.
Idén a Brexit határidejére, január 31-re és az előző 9 napra időzítve megismételtem a hirdetési kampányt. A négy évvel korábbi tapasztalatok alapján megemeltem a „költségvetést” és 15 ezer forintot irányoztam elő a tíz napra.
Így elértem, hogy naponta 50-120 látogató olvasta el a hirdetésemet. Ebből 12 lájk, született, továbbá néhány hozzászólás. A lájkolók között 3-4-en a nevük alapján romániai származású, londoni lakos volt. A hozzászólók közül kettő kérdőjelezte meg a címben megfogalmazottakat: valaki arról érdeklődött, hogy miért költözne vissza az EU-ba (ahol eddig oly sokat szenvedtek :-) ), a másik kérdésben valójában egy olyan állítás volt megfogalmazva, (egyik fasiszta országból a másikba?), amire jobbnak láttam nem reagálni. Olyan is volt, aki állatvédőként szólalt fel annak a képnek láttán, amellyel - Békés megye látnivalói és egyéb szabadidős lehetőségei mellett - a vadászati lehetőségeket illusztráltam.
Érdekes a látogatók kor szerinti megoszlása:
Leginkább az 55 év fölöttiek érdeklődtek, ami egybevág azzal a prekoncepciómmal, miszerint a fiatal nyugdíjasok számára lehet reális lehetőség egy ország-váltó költözködés.
A következő diagramból valószínűleg azok tudnak következtetést levonni, akik nálam jobban (ez nem nehéz) értenek a FB hirdetés optimalizáláshoz.
Mivel én kizárólag a FB-n vagyok jelen, más csatornákon nem tudtam növelni a látogatottságot. Érzésem szerint az is korlátozta a FB lehetőségeinek kihasználását, hogy a mostani hirdetésem feladásakor kellett(?) létesítenem egy profilt és innen indíthattam a hirdetést. Ez lett az „Üzemi lapok” amelyet kizárólag ebből a technikai okból létesítettem és nem rendelkezett sem látogatókkal, sem tartalommal addig.
Hát, röviden ennyi. Mivel vételi szándéknak csíráját sem érzékeltem ez alatt a 10 nap alatt, felsorakoztam a Brexit vesztesei közé :-) , de úgy érzem, egy próbát megért. Továbbra is látok lehetőséget a FB hirdetési lehetőségeiben, de ehhez még tanulnom kell.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
2019. október
Visszatér-e a lakáscsere osztály?
Nem tudom, pontos-e az idézet Tarlós Istvántól, miszerint a lakásügy nem önkormányzati kompetencia.
Valójában jelenleg a bérlakásokkal való gazdálkodás kerületi hatáskör. Szerény véleményem szerint a fővárosnál lenne jó helyen.
Jó lenne, ha visszaállitanák a fővárosi lakáscsere osztályt, ahol a megváltozó igényekhez passzoló lakásra cserélhetnék a bérlők lakásaikat.
Jelenleg a kerületi lakásosztály munkatársa - már-már sertődötten - jelenti ki: lakásközvetitéssel nem foglalkozunk.
Ennek eredményeként éldegélnek elvált, özvegy, egyedülálló felnőttek 60-70 nm-es lakásokban, küszködve a rezsiköltségekkel. (Vajon mennyi a bérleti díj elmaradás a kerületeknél?)
Az egy szobás lakásokban pedig ifjú házasok szoronganak egy-két gyerekkel, vagy gyermekvállalást halogatva, amíg meg nem tudják oldani a költözést egy nagyobb lakásba.
Eddig a sajtóból csak Pikó András programjában olvastam erre a problémára megoldást. Ő tervezi a lakáscsere osztály felállítását, ha megnyeri a kerületi polgármester választást.
Jó lenne, ha a többi ellenzéki polgármester-jelölt is csatlakozna ehhez a tervhez.
2019. augusztus
"Költözzön (vissza) az EU-ba!" 2.0
Ezzel a FB hirdetéssel céloztam meg három éve azokat a briteket, akik nem értettek egyet a brexit-népszavazás eredményével.
Ki gondolta volna - ma is aktuális a dilemma: még mindig rágják a brexit-gittet és mi is áruljuk a családunk tulajdonában lévő Békés megyei házat.
Akkor az egyik legnépszerűbb ingatlanos blog szerzője, Csorba Dániel az alábbiakat írta a hirdetési kampányomról:
„Béla réspiacot keres a háza eladásához és jobbat talált ki, mint az amerikai prémvadászok magyarországi szakágának a megcélzása. Ő az euba vágyó brexites brittekre céloz. Ravasz!”
A FB hirdetésemet jóval felülmúló, 955 látogatást hozott a honlapomra három nap alatt Dani posztja, amit ezúttal is köszönök.
Szerintetek érdemes lenne némi pénzt áldozni egy újabb "Költözzön(vissza) az EU-ba!" hirdetésre?
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Júliustól jön a falusi CSOK
2486 kistelepülés érintett (itt a tamogatott_telepulesek_listaja.pdf )
A babaváró hitelhez és más családtámogató intézkedésekhez hasonlóan július 1-jén indul a falusi CSOK is - közölte április 4-én, az MTI hírét idézve a Portfólió gazdasági portál. A kormány döntött a támogatás részletszabályairól - közölte Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter szokásos csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
Eldőlni látszik az a korábbi számháború is, hogy valójában hány falu felel meg a kibővített CSOK feltételeinek: összesen 2486 települést érint a program, amely a tanyákra teljes egészében kiterjed. A falusi CSOK-tól azt várják - mondta a miniszter -, hogy segítse a vidék népességmegtartó erejét, hogy ne néptelenedjenek el a falvak. A takarékszövetkezetekre kiemelt partnerként számítanak a falusi CSOK folyósításában - tette hozzá.
2019. március (4)
Ingatlanpiaci tanácsadó testület - a teljesség igénye nélkül
A Magyar Nemzeti Bank kezdeményezésére március 18-án megalakult a Lakás- és Ingatlanpiaci Tanácsadó Testület (a továbbiakban: LITT), annak érdekében, hogy szakmai fórumot biztosítson a hazai ingatlanpiac főbb szereplőinek - adta hírül az MTI. Az állami-, valamint az önkormányzati lakásállomány ügye kimaradt.
"A LITT 2019. március 18-i alakuló ülését ünnepélyes keretek között Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Scheer Sándor, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója és egyben a LITT elnöke nyitotta meg. A LITT elsődleges és alapvető célja az ingatlanpiac és a gazdaságpolitika legfontosabb szereplői közötti hatékony és rendszeres információcsere biztosítása. A testület tagjai közé a jelentősebb piaci szereplők, a szakma főbb érdekképviseleti szervezetei, az érintett minisztériumok képviselői és az MNB képviselői kerülnek felkérésre, így a hazai ingatlanpiac aktualitásai különböző oldalról is megvilágítást nyerhetnek. A LITT másodlagos célja egy olyan fórum biztosítása, ahol a piaci szereplők közvetíthetnék a szabályozó hatóságok felé a piac működési környezetének súrlódásait, és az ezekre tett szabályozói megoldási javaslataikat" - tudhadtuk meg egyebek mellett a közleményből.
A közleményben közöltek mellett talán még fontosabb, amiről nem szól a közlemény. A testület létrehozói sem az oda meghívottak kiválasztásakor, sem a célok megfogalmazásakor nem gondolt két meglehetősen jelentős szegmensre: az állam tulajdonában, valamint az önkormányzatok tulajdonában lévő lakásállományra.
Az állam pedig több fronton is lakástulajdonos, az önkormányzatok pedig a rendszerváltáskor tulajdonosai lettek az addig állami tulajdonban lévő bérlakások nagy többségének. Ez utóbbi lakásállománnyal az önkormányzatok rendkívül széles skálán mozgó helyi szabályozással gazdálkodnak. Van fővárosi kerület, ahol hosszú távú stratégiai kérdésként kezelik a bérlakás-állományukat, és van, ahol teherként megélve igyekeznek szabadulni tőle.
Nos, az indulás pillanatában úgy tűnik, a LITT ezekkel a kérdésekkel nem fog foglalkozni, ezért továbbra is tanakodhatunk: akkor ki?
2019. március (3)
Lakásfelújítás - miből?
A tavaly felújított 180 ezer lakás száma messze elmarad a kívánatosnak tartott évi 400 ezertől – figyelmeztet tanulmányában az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ). Ha ezen nem sikerül érdemben változtatni, marad a lakhatási krízis – idézte a HVG Koji László nyilatkozatát, aki az ÉVOSZ elnöke.
A riasztóan magas országos adatban legnagyobb arányt a főváros képviseli. Itt lenne szükség a legtöbb lakás felújítására. Sem Koji László, sem a nyilatkozatát közlő újságíró nem tett arról említést, hogy ezen belül mennyi lehet a felújítandó önkormányzati lakás?
Gyanítom, hogy arányaiban ez méginkább aggodalomra okot adó szám lenne, ha valaki elkészítené ezt a felmérést.
Az önkormányzati lakások bérlőinek felújítási törekvéseit eddig sem támogatta az állam. A közelmúltban megszüntetett lakástakarékpénztári megtakarításokat lehetett ugyan felújításra fordítani, de ez az állami támogatást is tartalmazó konstrukció csak a saját lakástulajdonnal rendelkezők számára volt nyitva. Az "Otthon melege" programban is csak a lakástulajdonosok juthattak állami támogatáshoz, például fűtéskorszerűsítésre.
Valószínűleg szükség lenne egy átfogó programra az önkormányzati lakásállomány gondozása ügyében. Hogy egy ilyen átfogó programra kicsi az esély, azt nem csak azért gondolom, mert hosszú ideje nem foglalkoznak ezzel sem a szakpolitikusok, sem a sajtó, hanem azért is, mert jelenleg az önkormányzati lakásgazdálkodás a fővárosban - ahol a legtöbb bérlakás van -, kerületi hatáskörben van. Így azután ahány kerület, annyiféle hozzáállás.
2019. március (2)
Az ördög és a részletek
(
kiegészítés a februári bejegyzéshez)A hátrányos helyzetű falvakra kiterjesztett CSOK év eleji belengetése óta - miszerint kb 2000 magyar faluban használt lakások, házak megvásárlására is lehet kapni 10 millió forintig vissza nem térítendő támogatást a három gyermekes családoknak -, gondolkodom azon, miképp fogják kizárni a csalárd módon felárazott ingatlan-adásvételeket?
Nos, ma a miniszterelnök elmondta: ezen még dolgoznak.
Továbbra is kíváncsi vagyok.
2019. március (1)
Van-e igény bérlakásokra?
Jó lenne eldönteni.
Az alábbi két cikk megszólalói homlokegyenest másképp látják:
2019. február
Falusi CSOK, dupla haszon!
A kistelepülések lakói számára kissé később érkezett a jó hír a CSOK, számukra kedvező módosításairól, mint ahogy Orbán Viktor miniszterelnök az évértékelő beszédében bejelentette a családok támogatását tartalmazó 7 pontját, de az eddig megismertek alapján annál örömtelibb lehet az intézkedés. A feltételes módot az indokolja, hogy egyelőre csak a hatályba lépés időpontja - 2019. szeptember - ismert, valamint az, hogy az 5000 fő alatti lakosságszámú települések közül azok lakói jogosultak az újabb kedvezményre, ahol 2003 óta legalább öt százalékkal csökkent a lakosok száma. A Portfólió gazdasági portál kb 2000 ilyen települést számolt össze. Innen ltölthető atámogatott telpülések listája (Forrás: Portfolio)
A könnyítés a legalább két-, vagy három gyermekes családokat érinti: a két gyermeket nevelők az eddigi 1,43 millió forint helyett 2,6 milliót, a három vagy több gyermekesek az eddig kapható 2,2 millió helyett 10 millió forint vissza nem térítendő támogatást kaphatnak használt lakás vásárlására.
A régen várt módosítás - ha nem szigorítanak rajta a hatályba lépésig -, a legmostohább sorban lévő települések lakói számára jelent hatalmas segítséget, hiszen az ingyen pénzzel sok olyan lakásra, házra jöhet vevő, amelyeket már évek óta árultak, egyre reménytelenebbül.
Összességében tehát dupla haszon. Egyrészt: olyan, szegénységben élő, hitelképtelen csoport juthat így élhető lakásokhoz, amire eddig esélye sem volt, másrészt: eddig eladhatatlan ingatlanoktól szabadulhatnak meg tulajdonosaik.
2019. január
Miért jobb egy bérlakás, mint egy öröklakás?...
… kérdezte tőlem a Facebookon egy ismerősöm. Mivel az Index cikkét posztoltam, amely többek között arról szólt, hogy Karácsony Gergely főpolgármesterré választása esetén bérlakásprogramot valósítana meg, így válaszomban nem részletezem, hogy mennyien laknak bérlakásban ma Budapesten és Magyarországon, mert a kérdés valószínűleg az önkormányzati bérlakásokra vonatkozott.
Nos, a válasz, még ezzel a megszorítással sem egyszerű. Hogy sokan vannak, akik számára „jobb” - valójában az egyetlen - reális megoldás a családjuk lakhatásának megoldására, azt bizonyítják azok a várólisták, amelyek az önkormányzatok lakásosztályain vannak. Sok éves várakozás után sem biztos, hogy a várakozók ilyen módon lakáshoz fognak jutni, mégis feliratkoznak. Mert nem „jobb”, hanem az egyetlen megfizethető megoldás lenne számukra.
Ennél fogva nyilvánvaló, hogy nem célszerű a bérlakást az öröklakásokkal összevetni. Sokkal inkább életszerű a piaci alapú, vállalkozóktól bérelhető lakásokat összevetni az önkormányzati bérlakásokat. Erre már van konkrét válasz:
1. Sokkal olcsóbb a bérleti díja az önkormányzati lakásoknak, mint a szabad piacon található bérlakásoknak.
2. Egy magánszemély főbérlő – szerződéstől függően -, de szinte bármikor felmondhatja a bérletet és a lakó kereshet másikat, költözködhet. Mindenki hallott már az ismeretségi körében hatalmas számokat, hogy 10-15 év alatt hányszor kellett költöznie.
3. Az önkormányzati bérleti jogviszonyt számos jogszabály és önkormányzati rendelet szabályozza.
Ez a rövid válaszom erre a kérdésre ingatlanközvetítőként.
Újságolvasóként egy szubjektív válaszom is van: ha az önkormányzati döntéshozók környezetéből számosan laknak önkormányzati bérlakásban, mint ahogy például a 444.hu megírta:
A budavári polgármester szülei is önkormányzai lakásban laknak
vagy, ha a Habsburg család ingatlanbefektetésekkel foglalkozó sarja önkormányzati lakásban él évek óta, mint ahogy a 24.hu megtudta:
Habsburg-Lotharingiai Mihály is...,
akkor a címbeli kérdés nemigen szorul további magyarázatra.
Mivel az ismerősöm több kérdést és megállapítást tett még a témában, („Pályázni kell rá, ami miatt már elhasalhat maga a lakhatás egy ilyen lakásban. Vajon miért nincs kihasználva itthon a bérlakás nagy százaléka? Gyanítom olyan helyen vannak ezek a lakások ahova még ingyen sem költözne az ember.”) ezekre következő posztomban térek ki.
2018. március
A pokolhoz vezető út
A TASZ ismét elővette és ízekre szedte a kitagolási projekteket, amelyek keretében a nagy létszámú szociális intézményeket kiváltó kisebb, 10-12 fős lakóotthonokat építenének egy uniós forrásra támaszkodó pályázat keretében. Decemberi bejegyzésemben már írtam azokról az aggályokról, amelyek alapján a kormány pályázatát és a megvalósítási koncepciót kritizálták. A TASZ honlapján részletesen taglalja az ellenérveket.
Az e témában korábban megjelent véleményekhez, valamint a decemberi,
"Ócsa 2.0" című bejegyzésemhoz két dolgot fűznék hozzá:
Egyrész: Bizonyára sok család megoldaná odahaza a beteg hozzátartozójuk gondozását, ha az állam biztosítaná azokat a többletköltségeket, amelyek ilyen esetekben felmerülnek. Ez még plusz kiadással sem járna a költségvetés számára, hiszen elegendő lenne azt a fejkvótát odaadni a családoknak, amivel jelenleg az intézmények működtetéséhez járul hozzá, hónapról, hónapra.
Másrész: (utóvégre ez egy ingatlanpiaccal foglalkozó blog): végeztem egy hevenyészett számítást. A kormány tervei alapján a program első szakaszában kb. 4000 férőhelyet alakítanak ki, majd' 80 milliárd forint ráfordítással. Szerintem ennyi pénzből legalább 1500-1600 alkalmas házat vásárolhattak volna és elegendő pénz maradt volna a felújításukra is. (Persze akkor, ha nem merül fel 20-30-40-50 százaléknyi "alkotmányos költség".
Így minimum tízszer több férőhely jöhetne létre, ráadásul további 1500-1600 család is boldogulhatna, akiktől megvásárolták volna nehezen értékesíthető házaikat.
De, mint tudjuk, a pokolhoz - no, meg az Ócsa 2.0-hoz - vezető út is jószándékkal van kikövezve.
2018. január
(feltöltés alatt)
2017. december (2)
Lesz-e CSOK-korszak?
"...a gazdasági növekedés ösztönzése mellett a kedvezőtlen demográfiai trend megfordítása. A 10+10 milliós CSOK 2016. januári bevezetése óta regisztrált 53 190 csok-igénylésből 10 794-ben három vagy több gyereket nevelő vagy vállaló családok igényeltek támogatást..." - írja az MTI az otthonteremtési támogatás összegzésében.
Ha már a "demográfiai trend" megfordítása az egyik célja a CSOK-nak (illetve a kormánynak), akkor jó lenne azt is megtudni egy ilyen összegzésből, hogy a 10 milla reményében hány gyermeket "vállaltak be" a 10 749-ből?
(egy olvasó a Ratkó korszakból)
2017. december (1)
Ócsai lakópark 2.0
Az elmúlt hetekben több fórumon kritizálták jogvédők, közgazdászok és maguk az érintett fogyatékkal élők azt a kormányprogramot, illetve annak végrehajtását, amely a nagylétszámú szociális intézményeket váltaná fel 12 fős kisközösségek befogadására alkalmas lakóotthonokkal.
Lehet, hogy nekem mindenről ugyanaz jut eszembe, mint Mórickának, de szerintem nem lehet nem észrevenni a már sokat emlegetett, üresen álló vidéki ingatlanok egy részének hasznosítási lehetőségét.
A kormányprogramban erre a célra szánt 77 milliárd forint hallatán a fantázia szárnyalni kezd...
Az Átlátszó cikke azonban lehűti a kedélyeket: sokmilliós tanulmányok, a meglévő intézmények telkeiből leválasztott területeken megépítendő, darabonként 80 millió forintba kerülő házakat álmodtak az illetékesek, s többnyire néhány száz fős, elnéptelenedő településekre száműznék az integráció jegyében a sérült embereket.
Ha a most kibontakozni látszó irányban haladnak tovább a kormányprogram megvalósítói, akkor nagy esély van az "ócsai lakópark 2.0" megvalósítására.
Evés közben jön meg az étvágy.
(A pályázati felhívás: Felhívás-948.pdf (765381)
és annak legutóbbi módosítása: Változások jegyzéke-387.pdf (173603) itt olvasható.)
---------------------------------------------------------------------------------------
2017. november
Itt van Amerika
-------------------------------------------------------------------------------------
2017. augusztus
Válságmendzser kerestetik
A vidéki ingatlanvagyon leértékelődése, valamint azoknak a lehetőségeknek a felkutatása, amelyek ezt a folyamot fékeznék, esetleg megállíthatnák - visszatérő témája a blogomnak.
A falvakból való elvándorlás több évtizede tartó folyamat, így szinte lehetetlennek tűnik ezt visszafordítani. Ami miatt mégsem gondolom, hogy ez lehetetlen, az egyrészt az egyre inkább szétnyíló árolló, ami a hátrányos térségekben lévő ingatlanok, kontra a nagyvárosaink és a fővárosunk lakásai között megfigyelhető; másrészt, mert a folyamat megállításának törekvése egyre több felől érzékelhető.
Korábban írtam a kormány ilyen irányú törekvéseiről, amelyek eddig inkább csak egy szándékot, mint eredményeket tükröznek, de talán a jövő évi választások ujabb és hathatósabb intézkedésekre sarkallhatják a döntéshozókat.
A múlt hónapban a szokásosnál nagyobb terjedelmű és rendkívül alapos tanulmányt tett közzé a Facebookon Raskó György, aki a rendszerváltást követő években kormányzati tisztségében próbált tenni a magyar mezőgazdaság megújításáért, az elmúlt években pedig sikeres agrárvállalkozóként hívta fel magára a figyelmet. Raskó György életútja olyan háttér, ami figyelemre érdemesíti a helyzetértékelését, valamint a javaslatait. Raskó szakterülete a mezőgazdaság, így természetesen tanulmányában is erre a szegmensre szorítkozik.
Ha az élhető vidék megteremtése a cél, akkor kétségtelenül kulcskérdés a mezőgazdaság szerepe, hiszen a hátrányos térségekben a munkalehetőségek hiánya a kulcsprobléma. E tekintetben a mezőgazdaság megkerülhetetlen, de a lakosság egésze számára nem nyújt megoldást, sőt az élhető vidék kialakításához is szükség van a szolgáltatások mai igényeknek megfelelő szintű biztosítása, és mindazon szakmák képviselőinek vidékre csábítása, akiket munkájuk nem köt a nagyvárosokhoz, viszont megfelelő jövedelemmel rendelkezve a szolgáltatások életképességéhez hozzájárulhatnak. Ahol az infrastruktúra lehetővé teszi, ipari létesítmények is letelepülhetnének.
Ezt a sokirányú szervezőmunkát kellene valakinek összefogni. Egy-egy település fellendítésében lehet ez a válságmenedzser a polgármester, egy tökeerős vállalkozó, de ahhoz, hogy generális változás következhessen be, ahhoz a nélkülözhetetlen a kormány aktivitása és ez irányban az ellenzéki pártok is mutathatnának nagyobb érdeklődést - legalább így, a választásokhoz közeledve.
(Raskó György tanulmánya innen letölthető:
Dr. Raskó György: Magyar mezőgazdaság és vidék
a szerző engedélyével)
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. július
Informatikusok a távmunkáról
Van az úgy, hogy az ember eltalálja „szarva közt a tőgyit”!
Múlt havi posztomban arról írtam, hogy a nyomott áron kapható vidéki ingatlanok új funkciót kaphatnának, ha néhány olyan foglalkozást űző ember, aki nem kötődik a – legtöbbször a fővárosban, vagy vidéki nagyvárosokban lévő – munkahelyéhez, oda költözne.
Hirtelen két csoportot említettem: a képzőművészeket és az informatikusokat.
A posztomat megosztottam az „Informatikusok távmunkában” csoportban és meglepően sok visszajelzést kaptam.
Többen írták, hogy ők már így nyomják.
Van, aki távmunkásként is Budapest közelében szeretne maradni egy kényelmes kertes házban.
A távmunka elterjedésének legfőbb gátját többen is a munkáltatók sokszor indokolhatatlan fenntartásaiban látják, továbbá aggályosnak tartják a vidéki infrastruktúra-ellátottságot, az internet-lefedettséget. Valaki pedig azt vetette fel, hogy ha ma talál is megfelelő távmunkát, nem biztos hogy ez a jövőben is így lesz.
A hozzászólók többsége viszont határozottan optimista. Volt, aki arról írt, hogy a jövőben akár egy sebész is műthet majd távoli beteget, az internet és megfelelő robotok bevetésével.
Tartok tőle, ez még egyelőre nem a közeli jövő, bár, ki tudja…? Viszont az, hogy többen már most távmunkában dolgoznak, az remélhetőleg arra sarkallhat többeket, munkáltatókat és munkavállalókat is, hogy kihasználják ennek a megoldásnak a vitathatatlan előnyeit.
(A FB csoportban erről kialakult diskurzust itt elolvashatod)
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. június
Elhalt a minisztériumok vidékre költöztetésének ötlete
Decemberi blogbejegyzésemben latolgattam először a vidék ingatlanpiacának esélyeit, majd idén áprilisban is folytattam a téma boncolgatását.
Az egyik igéretes kezdeményezés a kormány részéről néhány minisztérium vidékre költöztetésének tervezése volt. A legfrissebb sajtóértesülések szerint mostanában ebből nem lesz semmi: „Lázár János miniszter korábban, a vidék helyzetéről tartott parlamenti vitában azt mondta: megbukott a minisztériumok vidékre költözése, a tárcák inkább a budai Várat választották." – közölte a Magyar Idők.
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. május
Informatikus-falva
Keresem az okát, hogy pl. a távmunkások miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy egy olcsón megvásárolható, kényelmes vidéki ingatlanból végezzék a munkájukat? Pl. az informatikusok egy jelentős része olyan otthoni munkát végez, amit ilyen körülmények között is végezhetnének.
Egy másik csoport lehetne pl. a képzőművészek, első sorban a pályakezdő alkotók vidékre költözése.
Mindkét csoport számára azt találnám vonzónak, ha többen költöznének egy településre, egy helyi mikro-közösséget alkotva, s magukkal hozhatnának néhány olyan szolgáltatást végző fiatalt, aki számára ez a jövedelemmel rendelkező csoport lehetne az „ügyfélkör”, kiegészülve a település őslakosaival.
Talán az ilyen szerveződéseket segíthetné az év elején meghirdetett „Esély otthon” pályázat kistelepülések önkormányzatai számára, amelyet sajnos még az elindítása előtt leállítottak. (Erről szól a múlt havi blog bejegyzésem.)
Tartok tőle, hogy - amennyiben ez a pályázat végül újra meghirdetésre kerül -, a kistelepülések önkormányzati vezetői nem rendelkeznek annyi kapacitással, hogy életképes pályázatok szülessenek.
Szerintem egy szélesebb összefogásra lenne szükség, ahol a gazdasági szereplők és civil szervezetek is hozzá tennék a tudásukat az állam által biztosított forrásokhoz.
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. április
Esély otthon – az állam támogatja(?) a helyben maradást
A vidék megtartó képességének javítására tíz milliárd forintot szánt a kormány. A pályázat az év elején jelent meg „Esély otthon” címmel. A kezdeményezést népszerűsítő cikkek januárban és februárban sorjáztak a különböző hírportálokon, de azóta nagy a csönd.
A pafi.hu pályázatfigyelő oldalon a következő szerkesztői megjegyzés utal a beállott csönd okára:
„Tájékoztatjuk a tisztelt támogatást igénylőket, hogy a Széchenyi 2020 keretében megjelent „Esély Otthon” című (EFOP-1.2.11-16 kódszámú) felhívás kapcsán szakmai módosításokra kerül sor. A kérelmek benyújtására az eredetileg tervezett 2017. 03. 06-tól nem lesz lehetőség. A módosítás megjelenéséig és a benyújtási lehetőség megnyitásáig szíves türelmüket kérjük.”
Pedig az eredeti elgondolás ígéretes volt. A háromezer és húszezer fő közötti lakosságú települések önkormányzatai pályázhattak volna 50 millió és 200 millió forint közötti összeget a helyi közösségek létrehozására. Majd’ 300, a feltételeknek megfelelő település található az országban, a pénznek tehát lenne helye.
Reménykedjünk, hogy a pályázatot menedzselő EMMI (Emberi Erőforrások Minisztériuma) bővíteni, és nem szűkíteni akarja a támogatáshoz jutás lehetőségeit.
A meghirdetett célok – otthonteremtés, családalapítás és munkahelyteremtés – e kistelepülések megmaradásának legalapvetőbb feltételei, amelyet az önkormányzatok pénz híján, a maguk erejéből nem tudnak megteremteni a fiatalok számára.
Kérdés, hogy ez a kezdeményezés nem jut-e a korábbi hasonló kormányzati tervek sorsára, mint például a kormányzatai hivatalok egy részének vidékre telepítése, amely egyedül Kecskemétnek adott egy kormányzati szervet, a vidékfejlesztési államtitkárságot, adta hírül két éve az mfor.hu.
Ennyi esély jár(na) az elvándorlástól sújtott településeknek.
(A leállított pályázatról itt olvashat:
https://www.pafi.hu/_pafi/palyazat.nsf/ervdocidweburlap/785E933E21D7C872C12580AB0068118D)
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. március
Pénzügyi akadálymentesítés
„Az MNB ajánlást adott ki, hogy a pénzügyi intézményeket további lépésekre ösztönözze a fogyatékkal élő ügyfelek esélyegyenlőségének biztosítására. A jegybank elvárása szerint a fizikai környezet kialakítása, a szerződéskötés körülményei, az ügyfeleknek nyújtott tájékoztatások, s az intézmények belső szabályrendszerének, s az online és technológia szolgáltatások fejlesztése kapcsán kell – a jogszabályi követelményeken túlmutató – intézkedéseket hozni.” – olvasható a jegybank „Az MNB egyenlő esélyű hozzáférést vár el a fogyatékkal élő ügyfelek számára” című, mai közleményében.
Az ajánlás olvasható az MNB honlapján, érdemes elolvasni ITT.
Ami nincs benne, pedig valamennyi fogyatékossági csoportot érint: a pénzügyi akadálymentesítés.
Miközben a fogyatékos emberek túlnyomó többsége az átlagosnál kevesebb jövedelemmel rendelkezik, az életvitelük olyan többletköltségekkel jár, ami a betegségükből, illetve fogyatékosságukból következik. Emiatt nem valósulhat meg az „egyenlő esélyű hozzáférés” pusztán az intézmények akadálymentesítésével; a honlapok látássérültek számára is olvashatóvá tételével, és – egyebek mellett -, a szolgáltatók munkatársainak képzésével, a sérült emberek speciális igényeinek megismertetésével. Szükség van arra is, hogy mentesüljenek a sérült emberek azoktól a többletköltségektől, vagy legalább azok egy részétől, amelyek az állapotukból következnek.
Ha például egy látássérült ember ingatlant ad el, vagy vásárol, az adásvételi szerződést nem írhatja alá. Erre egy közjegyző előtt általa meghatalmazott látó embert kell megkérnie. Emiatt az általában felmerülő díjak és költségeken felül még több tízezer forintos kiadásra kényszerül – ha telik rá.
------------------------------------------------------------------------------------------------
2017. január - február
(feltöltés alatt)
https://www.napi.hu/magyar_gazdasag/durvan_ketteszakadt_az_orszag
December
Van-e kitörési lehetőség a vidéki ingatlanpiacon?
Az év végére feltorlódott tennivalók miatt a decemberi blogbejegyzésem januárra csúszik át.
Írni szeretnék a vidéki nyomott ingatlanárak okairól, valamint arról, hogy e téren mi indíthatna el némi javulást?
Az anyaggyűjtés során kiderült, hogy ez a téma minimum két bejegyzést megér, így először arra fogok kitérni, hogy mit tehet az állam, majd latolgatom, hogy milyen lehetőségei vannak a magánembereknek?
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
November
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Október
Akadálymentes lakások - látássérülteknek
A Fehér Bot Napján, október 15-én Pál Zsolt Pille, a Hobby Rádióban ingatlanpiaci aktualitásokról kérdezett, s a beszélgetés második részében arra jutottunk, hogy szükség lenne egy felmérésre, amely azt járná körül: milyen speciális igényeknek kell megfelelni egy lakásnak a látássérültek részére.
A beszélgetés első része itt:
https://www.youtube.com/watch?v=gDXeHA2NS-o
a második rész itt:
https://www.youtube.com/watch?v=U8tM7-MK3rc
hallgatható meg.
Várom a hozzászólásokat!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Szeptember:
Ingatlanossal, vagy anélkül?
Ezúttal blog bejegyzés helyett megosztom a Hatoscsatorna gazdasági magazinjának szeptemberi adását, amelyben Dalia László műsorvezető többek között arról kérdezett, hogy ingatlanközvetítő segítségével adjuk-e el az ingatlanunkat, vagy anélkül. A huszonöt perces beszélgetésben ezen kívül szó esett a hazai ingatlanközvetítő szakma történetéről, valamint arról, miképp érdemes meghirdetni eladó ingatlanunkat.
https://www.youtube.com/watch?v=t-6jTY4MfSY&feature=youtu.be
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Augusztus:
Gazdaságtörténészek, vegyétek fel a kesztyűt!
Meghívást kaptam a Hatoscsatorna "Gazdálkodj okosan" című műsorába. Természetesen a téma az ingatlanpiac volt. A beszélgetés adásba kerülése után a videót itt is megosztom. A beszélgetésre készülvén egy érdekes jelenséget tapasztaltam. A hazai ingatlanközvetítő szakma története meglehetősen hézagosan dokumentált. Az érdekvédelmi szervezetek honlapjain erről semmi nem található. Viszont Hegedűs László ingatlanszakértő blogján feldolgozta a hazai ingatlanközvetítés történetét. Tanulságos és hiánypótló dolgozat.
Gazdaságtörténészek, vegyétek fel a kesztyűt!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Július
Megtudtam: a réspiacot keresem!
A brexites hirdetésemre – minimális ráhatás eredményeként -, felfigyelt „Az ingatlanos kicsiny almanchja” című blog szerzője, Csorba Dániel
Dani rövid, de velős kommentje
„Béla réspiacot keres a háza eladásához és jobbat talált ki, mint az amerikai prémvadászok magyarországi szakágának a megcélzása. Ő az euba vágyó brexites brittekre céloz. Ravasz!”
a FB hirdetésemet jóval felülmúló, 955 látogatást hozott a honlapomra három nap alatt.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Június:
A Brexit - Bélmegyerről nézve
Pénteken, 24-én megszületett a Brexit népszavazás eredménye, amely szerint Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Az eredmény sokakat meglepett. Rengeteg kommentár születetett. Egyrészt az EU-pártiak megdöbbentek és aggódtak, az euroszkeptikusok pedig saját álláspontjuk megerősítését üdvözölték.
De mit tesz ilyenkor az ingatlanközvetítő? Megpróbálja saját szempontjai szerint értékelni az eseményt és még inkább: kiaknázni a helyzetből adódó lehetőséget, már ha van ilyen. Másnap, szombaton útjára indítottam a Facebookon egy hirdetést angol nyelven, az angliai FB felhasználókat megcélozva „Költözz (vissza) az EU-ba!” – címmel és e honlap angol nyelvű hirdetésére mutató linkkel.
Hogy sikerrel jár-e az öt napos, szerény költségvetésű kampány, majd kiderül…
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Május:
A vidék vonzásában
A kertes háznak, a vidéki, nyugodt életnek, a szorgos kertészkedésnek mindig vonzereje volt. Miközben a népesség nagyobb része a városokba igyekezett, voltak és vannak, akik a rohanást, a zajt, a tumultust, inkább nyugodt, kényelmes tempóra cserélik. Mivel a közelmúltban tapasztalható ingatlan-áremelkedés mögött döntően a frekventált helyeken – elsősorban a fővárosban és néhány megyeszékhelyen – lévő ingatlanok drágulása húzódik meg, miközben a vidéki lakások házak még mindig eladói nyomás alatt vannak, a jelenlegi tendencia a vidékre igyekvőknek kedvez. Az elmúlt hónapokban zajló árváltozások az anyagi alapját is megteremtették az életmódváltásnak.
Katalin és párja tavaly költöztek a fővárosból a százötven kilométerre lévő, történelmi hagyományokat ápoló kisvárosba. Az évtizedek óta Erdélyt járó, a népi építészet rabjává vált értelmiségi család nem a nyolcvanas években épült, komfortos, sátortetős házak közül választott, hanem – jóval olcsóbban – megvettek egy sok éve nem lakott, alaposan lepusztult, de valamikor szebb napokat látott, hosszú gazda-házat, nagy melléképülettel, ólakkal. Egy két hetes alku után az ügyvédi-, és az illetékfizetési költségekkel együtt sem fizettek 3,5 millió forintnál többet.
Azóta a lakórészt felújították és a pesti komfortot is oda varázsolták. A küllemében eredeti állapotába visszaállított masszív, vastag falakkal megépített ház vakítóan fehér falai, a megerősítő kőművesmunkák és barnára pácolt fa gerendái a pedagógus férj keze munkáját dicsérik. A vízszereléshez és a csempézéshez mestert hívtak. A több hónapig tartó felújításra ráment a nyaruk és a maradék félretett pénzük is, ami több volt, mint maga a ház vételára.
Minthogy a ház újraélesztését nagyrészt maguk végezték és az eredmény szemet gyönyörködtető lett, a környékbeliek hamar befogadták a messziről jött idegeneket. „A pestiek” - így emlegetik őket, hiszen még legalább 10-15 évig gyüttmentnek számítanak a zárt közösségben, de a szomszédok ugyanúgy átszaladnak hozzájuk egy tál paradicsommal, egy szatyor körtével, ha több termett, mint ahogy Katalin párja is meginvitálja újdonsült férfibarátait, ha lefő a kisüsti.
Az életmódváltás a gyermekkorból őrzött falusi nyaralások utáni vágy és a mindennapok kényszerének találkozásából született: Katalin férje ennek a kisvárosnak az iskolájában kapott pedagógusi állást. Először albérletben ízlelték a vidéki életet, majd rátaláltak a kissé romos, de még régi szépségét nyomokban őrző parasztházra, ami ma már imádott otthonuk.
A felújítással járó rengeteg munka és kiadások ellenére anyagilag sem jártak rosszul. Mivel új otthonuk megteremtését fedezték a korábbi megtakarításaik, pesti lakásukat megtartották és a havi bérleti díj jó kiegészítést jelent a tanári és a könyvelői fizetés mellé.
Az alföldi falut választó József és felesége, Márta nem rendelkeztek annyi megtakarítással, amivel vidéken új életet kezdhettek volna. Mégis sikerült a régi tervük, amit 42 évnyi, Budapesten eltöltött esztendő alatt egyre erősebben dédelgettek. Mindketten vidékről kerültek anno a fővárosba tanulni. Az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg. A diploma átvétele után összeházasodtak és munkát is a fővárosban kaptak. Meghitt estéken sokat beszélgettek arról, hogy ha majd nyugdíjba mennek, visszaköltöznek valamelyikük szülőfalujába.
A terveket persze az élet rendre felülírja. Mire elérkeztek a nyugdíjhoz, az évek során szüleiket eltemették, így a legerősebb vonzerő megszűnt. Márta viszont találkozott egy sok éve szem elől tévesztett barátnőjével, Beával aki az évek során ingatlanközvetítővé képezte át magát. Az örömteli viszontlátás során minderre úgy derült fény, hogy Márti elmondta: régi vágyuk a férjével egy vidéki kertes ház.
Az ingatlanos alaposan kikérdezte a jelenlegi lakásukról és az elképzelt új otthonról. A két régi barátnő e rövid beszélgetés után hamarosan újra összefutott, amikor Bea már fotókkal illusztrált ajánlatokat mutatott a laptopján. Ami még inkább elérhetővé tette a régi terv megvalósítását, az Bea haditerve volt: a 12 millió forintot érő pesti lakásuk árának felét értékpapírokba fektethették, így nem csak az évtizedes álom vált valóra, hanem egy csapásra, idős korukra olyan biztos tartalékot képezhettek, amire a dolgos évtizedek ellenére sem látszott addig a legkisebb esély sem.
Az alföldi nagyközségben hamar megtalálták a helyüket. A legnagyobb változást az jelentette, hogy amíg a pesti lakásuk közelében három nagy élelmiszer áruház is volt, meg jó néhány kisbolt, addig az új helyen csak egy coop-bolt és egy családi vegyesbolt állt rendelkezésre. Nagyobb bevásárlásokért a tizenöt kilométerre lévő városba kell autózniuk. Viszont a tágas családi ház mindezért kárpótolja Mártit, no, meg az, hogy ha egy kis petrezselymet szeretne szórni a vasárnapi levesre, elég kilépnie a kertbe.
Tartalom
--------------
2021.
--------------
Június (3)
Pikó András új
lakásrendeletet
alkot
--------------
Június (2)
Palotás János
és a privatizáció
-----------------
Június (1)
Mégis van
ilyen állat
--------------
Május
Síszünet
---------------
Március
Emellek is,
meg nem is!
--------------
Január (2)
Csapataink
harcban állnak
--------------
Január (1)
Blekdzsek
--------------
2020.
--------------
December (3)
Malac a jégen
--------------
December (2)
Bérleti jog: ilyen állat pedig nincs
--------------
December (1)
Hogyan lesz egy lakásból három?
--------------
Szeptember (2)
Bayer Zsolt lakásügye
--------------
Szeptember (1)
Home office vidékről?
--------------
Július
Egy különös évforduló
--------------
Június
Vagyongazdálkodás, vagy szociális ügy
----------------
Február
Egy FB hirdetés margójára
--------------
Január
Trianon emléke - 100
--------------
2019.
--------------
Október
Visszatér-e a lakáscsere osztály?
--------------
Április
Júliustól jön a falusi CSOK
--------------
Március (4)
Ingatlanpiaci tanácsadó testület - a teljesség igénye nélkül
-------------
Március (3)
Lakásfelújítás - miből?
-------------
Március (2)
Az ördög és a részletek
-------------
Március (1)
Van-e igény bérlakásokra?
------------
Február
Falusi CSOK, dupla haszon!
------------
Január:
Miért jobb egy bérlakás, mint egy öröklakás?
---------------
2018.
---------------
Március:
A pokolhoz vezető út
----------------
Január:
(feltöltés alatt)
2017.
----------------------------------
December (1): Lesz-e CSOK-korszak?
December (2): Ócsai lakópark 2.0
Augusztus: Válságmenedzser kerestetik
Július: Informatikusok a távmunkáról
Június: Elhalt a minisztériumok vidékre költöztetésének ötlete
Május: Informatikus-falva
Április: Esély otthon – az állam támogatja(?) a helyben maradást
Március: Pénzügyi akadálymentesítés
----------------------
2016.
December: Van-e kitörési lehetőség a vidéki ingatlanpiacon?
November: Youtube csatornán a Megtaláltad.com
Október: Akadálymentes lakások - látássérülteknek
Szeptember: Ingatlanossal, vagy anélkül?
Augusztus: Gazdaságtörténészek, vegyétek fel a kesztyűt!
Július: Megtudtam: a réspiacot keresem
Június: A Brexit - Bélmegyerről nézve
Május: A vidék vonzásában